A Diverfarming projektben olyan közgazdasági értékelő eljárást fejlesztettek ki, amely a növénytermesztéstől a végső értéklánc elemzéséig mindent figyelembe vesz

A Diverfarming európai uniós H2020 projekt olyan paradigmaváltást javasol, amely terménydiverzifikáción és kis ráfordítású művelésen alapul, ezzel járulva hozzá az európai agrárszektor küzdelméhez a stabilitását fenyegető olyan kedvezőtlen hatások ellen, mint a talajdegradáció, a biológiai sokféleség csökkenése vagy a csökkenő termésmennyiség és a nyomában járó társadalmi-gazdasági következmények.  

Az ágazat fenntarthatósága és az érintett gazdálkodók érdekében sürgető igény, hogy a diverzifikációt gazdaságossá tegyék, közgazdasági szempontból értékeljék. E célból a Diverfarming egyik munkacsomagja (a WP8-as) gazdasági szintű és értéklánc értékelést végzett, hogyan lehetséges a nagyobb jövedelmezőség és az értéklánc jobb megszervezésével hogyan lehet biztosítani a kiválasztott termelési rendszer gazdaságosságát.

A munkacsoport, amely az Universidad Politécnica de Cartagena (Spanyolország), a Tusciai (Olaszország) és a Portsmouth-i Egyetem (Egyesült Királyság) munkatársaiból áll, vezetője a finn Természeti Erőforrások Intézete (Luke), olyan kutatási módszert dolgozott ki, amellyel értékelhetők a projekt keretében működő esettanulmányokban folyó kísérletek, és olyan diverzifikációs rendszerekhez vezet, amelyeket a gazdálkodók majd bevezetnek.

A dokumentum olyan irányelvek sorozatából áll, amelyek a töbi munkacsoport terepi kísérleteire támaszkodnak, az érdekeltek elemzéseinek eredményeit integrálják, gazdasági szintű és értéklánc elemzéseket tartalmaznak, feltárják a “nem-piaci” előnyöket és hátrányokat.   

Miközben arra kérdésre keresik a választ, hogy mi a haszna a diverzifikált termesztési rendszereknek, gazdasági szinten a diverzifikáció olyan előnyeit vizsgálják, mint a termésmennyiség, a műtrágya, a növényvédő szerek, a gépek, az élőmunka felhasználása, valamint a bruttó nyereség.

Ennek mértéke az egy hektáron felhasznált erőforrások értéke, amiről a gazdálkodók és a kutatók által kitöltött kérdőívek tájékoztatnak. A gazdasági szintű teljes ráfordításon kívül a módszer figyelembe veszi a termény, a diverzifikációtípus és a tábla művelésmódjának kiválasztását. Végül a termények szintjén a termésre vonatkozó mennyiségi és minőségi adatokat gyűjtik össze.

Az értéklánc szintjén a termény, a logisztika és a feldolgozási szakaszok által hozzáadott érték növekedését vizsgálják: milyen módon hasznosítják a terményt, éllemiszer, állati takarmány vagy ipari nyersanyag formájában. Így állapítható majd meg, milyen esetekben járul hozzá a diverzifikációs gyakorlat a termék értékláncának és piaci hányadának megváltoztatásához, új piacok feltárásához vagy az értékesítés fenntarthatóbb módjaihoz.  

Végül a “nem-piaci” elemek értékelése különböző társadalmi értékek mennyiségi meghatrozását jelenti, amelyek nincsenek közveetlen kapcsolatban a gazdasággal vagy az értéklánccal. Az ilyen társadalmi és környezeti paraméterek a piaci viszonyokat és a társadalmi jól-létet egyaránt érintik. Az ökoszisztéma szolgáltatások, azaz az előnyök, amelyeket a természet nyújt az emberiségnek,  magukba foglalják az élelmiszereket, a nyersanyagokat, a szénmegkötést, a beporzást, a turizmust. Azt igyekeznek mérni, hogyan mozdítja elő a terménydiverzifikáció ezeket az előnyöket, figyelembe véve a biodiverzitást is, amely lényeges az ökoszisztémák fenntarthatósága szempontjából.

Ezeknek a szolgáltatásoknak a megértése, valamint a hagyományos monokultúrás és a diverzifikált termesztési rendszerek közgazdaásgi összehasonlítása áll a vita középpontjában, amelyet az agrár- és a környezetpolitikáért felelős döntéshozók folytatnak a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében. Ezen a téren fog az új módszertan várhatóan hatást gyakorolni.  

A Diverfarming az Európai Bizottság által finanszírozott Horizont 2020 projekt, amely az „Élelmiszerbiztonság, Fenntartható Mezőgazdaság és Erdőgazdálkodás, Tengeri, Tengerparti és Szárazföldi Kutatás és Biogazdaság” nevű pályázati felhívásra készült. Együttműködő partnerei a Cartagenai és a Córdobai Egyetem (Spanyolország), Tuscia (Olaszország), Exeter és Portsmouth (Egyesült Királyság), Wageningen (Hollandia), Trier (Németország), Pécs (Magyarország) egyetemei, és az ETH Zürich (Svájc). A résztvevő kutatóközpontok: Consiglio per la ricerca in agricoltura e l'analisi dell'economia agraria (Olaszország), Consejo Superior de Investigaciones Científicas (Spanyolország), Natural Resources Institute LUKE (Finnország), az ASAJA agrárszervezet, Casalasco és Barilla (Olaszország), Arento, Disfrimur Logística és Industrías David (Spanyolország), Ekoboerderij de Lingehof (Hollandia), Weingut Dr. Frey (Németország), Nedel-Market KFT és Gere Pincészet (Magyarország), valamint a Paavolan Kotijuustola és a Polven Juustola (Finnország).