A Diverfarming projekt kutatóinak tanulmánya olyan modellbe integrálja a közlekedési erőforrásokat és a készletgazdálkodást, amely a gazdasági hatékonyságra, a hiány elkerülésére törekszik
A termény betakarítása és az asztalra kerülő kész fogás között hosszú az út. Egy élelmiszer-ellátási lánc magába foglalja mindazon folyamatokat és a közreműködő embereket, akik részt vesznek a fogyasztók szükségleteinek kielégítésében. Egy sikeres lánc létrehozásához szükség van korrekt termék-nyilvántartásra a raktárakban, készletezésre, a szállítás irányítására, valamint a raktárak, a szállító és a célállomás közötti koordinációra.
Ezt szem előtt tartva a Diverfarming projekt kutatócsoportja, mely a projekt 6-os számú munkacsomagján belül az értéklánc tervezéséért és elemzéséért felelős, Dr. Francisco Campuzano-Bolarín (Universidad Politécnica de Cartagena) vezetésével kifejlesztett egy matematikai modellt, amely megkönnyíti az elosztói kapacitás tervezését, és egyensúlyt teremt a készletezés és a szállítás között az ellátási hálózatban, a járművek rendelkezésre állásától függően különböző lehetséges forgatókönyvekkel dolgozik.
A modell a rendszerdinamika módszertanán alapul, amely elismert módja dinamikus folyamatokkal kapcsolatos problémák, például az ellátási láncok kezelésének. Az egyenleteket, a bemeneti adatokat és a változók közötti kapcsolatokat egy fagyasztott termékeket érintő ellátási láncban tesztelik nemzeti szinten. Ez lehetővé teszi a paraméterek összehangolását, hogy a költségek és a készletek szempontjából a legjobb döntést hozzák meg, optimalizálják az eljárást a költségek és a készletek szempontjából egyaránt.
Ez a modell alkalmazható a diverzifikált növénytermesztési rendszerekkel kapcsolatos ellátási láncokra, amely az Európai Bizottság által finanszírozott Diverfarming projekt célja, az európai mezőgazdaságba diverzifikációt szem előtt tartó növénytermesztés bevezetése mellett, mely környezeti és gazdasági előnyök elérését segíti. Ennek érdekében értékláncok tervezésén és elemzésén is dolgoznak, azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a diverzifikált agrárökoszisztémák elfogadását és terjesztését. Ez az új modell egy újabb lépés e cél felé.
Egy fenntarthatóbb ipar 4.0
A negyedik ipari forradalmon, vagy más néven az „Ipar 4.0”-on az automatizálás és az adatcsere tényleges trendét értjük, amely magában foglalja az internetet és a felhő-szolgáltatásokat, olyan méretű iparosítást, amely felboríthatja a jelenlegi ipari rendszereket.
Az ebből a helyzetből fakadó megnövekedett erőforrás-felhasználás, globális felmelegedés és éghajlatváltozás egyértelművé teszi, hogy a termelési és az ellátási láncban a (gazdasági, társadalmi és környezeti) fenntarthatóságot figyelembe vevő gyakorlatokra kell átállni, hogy szembenézhessünk az ipar 4.0 negatív hatásaival.
Ebben a sorban a Diverfarming projekt kutatócsoportja, mely a projekt 6-os számú munkacsomagján belül az értéklánc tervezéséért és elemzéséért felelős, Dr. Francisco Campuzano-Bolarín (Universidad Politécnica de Cartagena) vezetésével kutatta az ipar 4.0-t és a fenntartható ellátási láncokat. Az értékelő tanulmányt a Sustainability című folyóiratban publikálták. Azt a következtetést vonták le, hogy csak kevés tanulmány foglalkozik a társadalmi fenntarthatósággal az ipar 4.0-ban, mivel a többségük főként az alkalmazási technológiákra összpontosít a költségek csökkentése és a monitorozás érdekében. A tanulmány olyan különböző projekteket említ, amelyek céljaik közé felvették a fenntarthatóságot, ahogyan az az Európai Bizottság H2020 felhívására is jellemző.
Ez a Diverfarming projekt keretében megfogalmazott munka a jövőbeni kutatásokat olyan irányba tereli, mely fenntartható ellátási láncot biztosít, gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból egyaránt.
A Diverfarming az Európai Bizottság által finanszírozott Horizont 2020 projekt, amely az „Élelmiszerbiztonság, Fenntartható Mezőgazdaság és Erdőgazdálkodás, Tengeri, Tengerparti és Szárazföldi Kutatás és Biogazdaság” nevű pályázati felhívásra készült. Együttműködő partnerei a Cartagenai és a Córdobai Egyetem (Spanyolország), Tuscia (Olaszország), Exeter és Portsmouth (Egyesült Királyság), Wageningen (Hollandia), Trier (Németország), Pécs (Magyarország) egyetemei, és az ETH Zürich (Svájc). A résztvevő kutatóközpontok: Consiglio per la ricerca in agricoltura e l'analisi dell'economia agraria (Olaszország), Consejo Superior de Investigaciones Científicas (Spanyolország), Natural Resources Institute LUKE (Finnország), az ASAJA agrárszervezet, Casalasco és Barilla (Olaszország), Arento, Disfrimur Logística and Industrías David (Spanyolország), Ekoboerderij de Lingehof (Hollandia), Weingut Dr. Frey (Németország), Nedel-Market KFT és Gere Pincészet (Magyarország), valamint a Paavolan Kotijuustola és a Polven Juustola (Finnország).
Források:
Freile, A. J., Mula, J., & Campuzano-Bolarin, F. (2020). INTEGRATING INVENTORY AND TRANSPORT CAPACITY PLANNING IN A FOOD SUPPLY CHAIN (Version v1.0). International Journal of Simulation Modelling, 19(3), 434–445. http://doi.org/10.2507/IJSIMM19-3-523
Cañas, H.; Mula, J.; Campuzano-Bolarín, F. A General Outline of a Sustainable Supply Chain 4.0. Sustainability 2020, 12, 7978. https://doi.org/10.3390/su12197978
