A Diverfarming projekt keretében végzett tanulmány 38 rovarirtó szer és háromféle mulcs műanyagának kölcsönhatásait elemzi

A műanyag talajtakarás a sorok között elterjedt módja, hogy a mezőgazdaságban növeljék a növények produktivitását. Az Európai Bizottság szerint 2016-ban 100 000 tonna műanyag mulcsot használtak fel az Európai Unióban. Figyelembe véve ezeket a számokat és azt a tényt, hogy a betakarítás után némi műanyag általában a talajban marad, a műanyag felhalmozódása az intenzíven művelt területeken a mezőgazdaságban és a közigazgatásban is aggasztó környezeti probléma.

Az alacsony sűrűségű polietilén (LDPE) a mulcsban leggyakrabban használt műanyag, illetve a leghosszabb lebomlási idővel rendelkező is. Ennek okán lettek létrehozva egyéb típusú műanyagok, - az „oxo-lebontható” (PAC) - amelyek prooxidáns adalékokat tartalmaznak, melyek javítják a lebomlást napfény jelenlétében, vagy biológiailag lebontható műanyagok, amelyek a talaj mikroorganizmusai által bomlódnak le.

Mivel a növényvédő szereket sok esetben a műanyag talajtakaró alatt lévő növények kezelésére használják, a Diverfarming projekt egy csapata, amely Wageningen és Cartagena egyetemének munkatársaiból áll, elemezte ezen műanyagok és 38 növényvédő szer kölcsönhatását laboratóriumi körülmények között. Bár ezt a vizsgálatot korábban LDPE műanyagokkal végezték, ez az első alkalom, hogy a PAC-t és a biológiailag lebomló műanyagokat elemzik.

Miután megvizsgálta a Murcia régióban műanyag talajtakaróval egyidőben általánosan használt 17 rovarölő, 15 gombaölő és 6 gyomirtó szer 38 hatóanyagának szorpciós folyamatát (egy anyag visszatartása, amikor érintkezésbe kerültek) a három típusú műanyaggal, a látták, hogy a bioműanyagokban nagyobb volt a peszticid-szorpció. A szorpció százalékos aránya átlagosan 23% volt az LDPE-ben és a PAC-ban, és 50% a Bio-ban. A hatóanyagok bomlása műanyag jelenlétében 30% -kal alacsonyabb volt, mint amikor nem volt műanyag.

A projektben résztvevő egyik kutató, Nicolas Beriot számára az eredmények két aggasztó hipotézishez vezetnek: „A biológiailag lebomló műanyagok lebontásáért felelős mikroorganizmusok szennyeződhetnek, és a peszticidek hatékonysága is befolyásolható, mivel a műanyag nem áll rendelkezésre a talajban munkájuk elvégzéséhez”. Ezáltal a hatóanyagok bomlási mintáinak módosítása az aktív hatóanyagok toxicitása miatt befolyásolhatja a talajorganizmusok közösségeit.

Ez a laboratóriumi vizsgálat megnyitja az utat a területen végzett új kutatások előtt annak igazolására, hogy ez hogyan befolyásolja mind a talajszennyezés kérdését, mind a műanyagok lebomlási képességének késését.

A Diverfarming projekt az európai mezőgazdaság paradigmájának megváltoztatására törekszik a környezetileg és gazdaságilag fenntarthatóbb mezőgazdaság felé a növények diverzifikálása és az olyan ráfordítások csökkentése révén, mint a növényvédő szerek. Ily módon hozzájárulhat a szennyeződések elkerüléséhez, mint amilyeneket a műanyagok és a növényvédő szerek kölcsönhatása okoz.

A Diverfarming az Európai Bizottság által finanszírozott Horizont 2020 projekt, amely az „Élelmiszerbiztonság, Fenntartható Mezőgazdaság és Erdőgazdálkodás, Tengeri, Tengerparti és Szárazföldi Kutatás és Biogazdaság” nevű pályázati felhívásra készült. Együttműködő partnerei a Cartagenai és a Córdobai Egyetem (Spanyolország), Tuscia (Olaszország), Exeter és Portsmouth (Egyesült Királyság), Wageningen (Hollandia), Trier (Németország), Pécs (Magyarország) egyetemei, és az ETH Zürich (Svájc). A résztvevő kutatóközpontok: Consiglio per la ricerca in agricoltura e l'analisi dell'economia agraria (Olaszország), Consejo Superior de Investigaciones Científicas (Spanyolország), Natural Resources Institute LUKE (Finnország), az ASAJA agrárszervezet, Casalasco és Barilla (Olaszország), Arento, Disfrimur Logística and Industrías David (Spanyolország), Ekoboerderij de Lingehof (Hollandia), Weingut Dr. Frey (Németország), Nedel-Market KFT és Gere Pincészet (Magyarország), valamint a Paavolan Kotijuustola és a Polven Juustola (Finnország).

Források:

Beriot N, Zomer P, Zornoza R, Geissen V. 2020. A laboratory comparison of the interactions between three plastic mulch types and 38 active substances found in pesticides. PeerJ 8:e9876 https://doi.org/10.7717/peerj.9876