A Diverfarming projekt keretében folytatott egyik kutatásban megkérdezték a finn fogyasztókat, mennyit lennének hajlandók fizetni a mezőgazdasági ökoszisztéma-szolgáltatásokért és a diverzifikáció társadalmi-kulturális hatásaiért.
Sok vásárló hajlandó fizetni a jobb környezetminőségért, az élelmiszertermelés olyan nem-piaci pl. a vízminőségre, a szénkivonásra, a biodiverzitásra, a szennyezésre, az erózióra vagy az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatásaiért, amelyek összevethetők a mezőgazdasági termelés piaci értékével. A Diverfarming projekt rávilágított, hogyan értékelik a fogyasztók a diverzifikáció nyújtotta agroökoszisztéma-szolgáltatásokat és távlatokat adott a jövőbeli agrár- és élelmiszerellátási intézkedések kidolgozásához, amelyekkel jobban lehetne támogatni a terménydiverzifikációt.
A kutatók kvantifikálták a fogyasztók fizetési hajlandóságát a változatos művelési gyakorlat és a vetésforgó gazdasági és regionális szintű előnyeivel kapcsolatban. Három értékelési forgatókönyvet tártak a vásárlók egy reprezentatív mintája elé: az első a szántóterületek agroökoszisztéma-szolgáltatásaira, a második tágabb társadalmi-kulturális hatásaikra vonatkozott, míg a harmadik ezek kombinációja volt. Összesen 600 fogyasztó töltötte ki a kérdőívet.
Azt találták, hogy a háztartások 79%-s hajlandó volt többet fizetni a terménydiverzifikációért, ami összhangban áll az ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős, pénzben is kifejezhető értékével. A terménydiverzifikáció teljes, országos szinten számított, nem-piaci értéke a gabonafélékből származó évi piaci jövedelem 47–95%-a is lehet, a finn mezőgazdaság teljes piaci bevételeinek pedig akár 15–32%-a is. Az átlagos összeg, amelyet a fogyasztók hajlandók fizetni háztartásonként 228 euró, amely egy hektár megművelt szántóterületre számítva 245 euró.
Az agroökológiai és a társadalmi-kulturális előnyökért tanúsított viszonylag magas fizetési hajlandóság fontos üzenetet hordoz az élelmiszerlánc résztvevői és a döntéshozók számára az agrár-környezeti tervekben szereplő gazdasági erőforrások vonatkozásában. A tanulmány kimutatta a terménydiverzifikáció pozitív társadalmi megítélését, a közvetlen hatásokénál valamivel magasabbra értékelését. A magasabb értékelés leginkább a magasabb színvonalú hazai élelmiszer-termelésre és –feldolgozásra, a tápanyagok csökkentett kimosódására, az élelmiszer-előállítási kultúra és hagyományok megőrzésére, valamint a mezőgazdasági szénháztartás egyensúlyának javítására és a vidéki foglalkoztatásra érvényes.
Az agroökológiai programok hatékonyságát tovább kell növelni, de a fogyasztók is nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a fenntarthatóbb élelmiszer-termelés irányába való átmenethez. A különböző ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének eredményeiből a terméklánc szereplői és az agrárpolitikusok értékes következtetéseket vonhatnak le és érvekhez jutnak, pl. a közkiadások hasznos megtervezéséhez.
Az eredmények azonban arra is rámutatnak, hogy a fogyasztók 21%-a egyáltalán nem hajlandó fizetni a diverzifikált termelési rendszerekért. Jól ismert ökológiai érveket sorakoztattak fel pl. az organikus és a kis ráfordítás-igényű mezőgazdaság mellett. A szénkivonás és a reziliensebb élelmiszer-termelés hatásait a vidéki foglalkoztatottságra és a helyi élelmiszer-kultúrára kevésbé hangsúlyozták. Az érvek szélesebb körét alkalmazva a fogyasztók többféle típusát lehetne megszólítani.
A Diverfarming projekt paradigmaváltásra törekszik az európai mezőgazdaságban, környezeti és közgazdasági szempontból fenntarthatóbb mezőgazdaságot kíván teremteni nagyobb mértékű terménydiverzifikáció és a ráfordítások csökkentése révén.
A Diverfarming az Európai Bizottság által finanszírozott Horizont 2020 projekt, amely az „Élelmiszerbiztonság, Fenntartható Mezőgazdaság és Erdőgazdálkodás, Tengeri, Tengerparti és Szárazföldi Kutatás és Biogazdaság” nevű pályázati felhívásra készült. Együttműködő partnerei a Cartagenai és a Córdobai Egyetem (Spanyolország), Tuscia (Olaszország), Exeter és Portsmouth (Egyesült Királyság), Wageningen (Hollandia), Trier (Németország), Pécs (Magyarország) egyetemei, és az ETH Zürich (Svájc). A résztvevő kutatóközpontok: Consiglio per la ricerca in agricoltura e l'analisi dell'economia agraria (Olaszország), Consejo Superior de Investigaciones Científicas (Spanyolország), Luonnonvarakeskus (LUKE, Finnország), az ASAJA agrárszervezet, Casalasco és Barilla (Olaszország), Arento, Disfrimur Logística and Industrías David (Spanyolország), Ekoboerderij de Lingehof (Hollandia), Weingut Dr. Frey (Németország), Nedel-Market KFT és Gere Pincészet (Magyarország), valamint a Paavolan Kotijuustola és a Polven Juustola (Finnország).
Latvala, T., Regina, K., Lehtonen, H. (2021) Evaluating Non-Market Values of Agroecological and Socio-Cultural Benefits of Diversified Cropping Systems. Environmental Management https://doi.org/10.1007/s00267-021-01437-2
