Az UCO kutatójának, Manuel Gonzáleznek doktori tézise és a Diverfarming projekt bebizonyítja, hogy a zöldség takarónövények képesek a légköri szén megkötésére és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére

Kimutatták, hogy a talaj a szárazföldi ökoszisztémák egyik legnagyobb széndioxid-tározója, mivel a CO₂-megkötés folyamata nagyban hozzájárul az üvegházhatású gázok csökkentéséhez. Ez az előfeltevése Manuel González Rosado doktori disszertációjának, aki a spanyolországi Cordobai Egyetem Agrárkémiai, Edafológiai és Mikrobiológiai Tanszékének kutatója és az Európai Diverfarming projekt keretében dolgozik.

Az edafológiai és agrárkémia doktora elmagyarázza, hogy a mediterrán olajfaligetek talaja óriási széndioxid-megkötő képességgel rendelkezik, annak ellenére, hogy sok éve rossz gazdálkodási gyakorlatot alkalmaznak. Az olyan eljárások, mint a hagyományos talajművelés vagy a szántás nélküli, de növényvédő szereket használó talajművelés CO₂-veszteséghez vezetnek. 

Ez azt eredményezte, hogy nagyon kevés stabilizált szén van a jaéni parcellák talajában, ahol a vizsgálatot elvégezték, így jelenleg nagy tárolókapacitás van ebben a zónában. "Ezek olyan talajok, amelyek nagy lehetőségeket rejtenek, mivel nagy a lehetőség a szén megkötésére, tárolására és a megfelelő mezőgazdasági gyakorlatok fenntartására" - magyarázta González. 

A szénmegkötést segítő gyakorlatok között tanulmányozták a zöldség növénytakarás bevezetését az olajfaliget sorai közé, amely emellett a talajeróziót is megakadályozza. Ezt jelölték meg az andalúz olajfaligetek egyik fő problémájaként. Az UCO kutatója kifejtette, hogy a veszteség évente meghaladja a 10 tonna talajt hektáronként, ami különösen az olyan eljárások során tekinthető magasnak, mint a talaj szántás nélküli művelése valamint fedetlenül növényvédő szerekkel történő kezelése. "Ezt meg lehet fordítani zöldségfélék mint takarónövények alkalmazásával, így az erózió hatalmas mértékben csökkenthető" - teszi hozzá González.

Emiatt a gazdálkodási gyakorlat olyan megváltoztatása, amely magában foglalja a zöldség takarónövényt, amely növeli a termelékenységet, valamint elősegíti a talaj tulajdonságainak regenerálódását is szinte kötelezőnek tekinthető. Ráadásul González rámutat arra, hogy a hagyományos talajművelési gyakorlatok és a fedetlen talaj megmunkálása nem fenntartható gyakorlatok olyan célok elérése érdekében, mint például a „4/1000” kezdeményezés, amely a talaj széntárolásának növelését javasolja a talaj felső 40 cm-ben.

Tézisei azonban egy lépéssel tovább mentek, nemcsak ezt a legfelső réteget, hanem a többi talajszintet is tanulmányozták. Ilyen módon különösen fontosnak tartja a széndioxid-tárolást a mélyebb szinteken, mivel ezek hatékonysága eltérő leht. "Elemeztünk teljes, legfeljebb 120 cm mély talajszelvényeket, és azt láttuk, hogy ezekben az alsó szintek 50% széndioxidot tároltak" - magyarázta a kutató, jelezve, hogy ha csak a felső 40 cm-t vizsgálták volna, "a különbségek nem lettek volna ilyan jelentősek."

Valójában az eredmény még ugyanazon a parcellán belül is változik a mélység függvényében. Ezért fontos megvizsgálni nemcsak a szén tárolásának, hanem mélységi megtartásának módját is, mivel az a talajfrakciótól függ, amelyhez a szén kötődik, ezért nagyobb vagy kisebb a stabilitása.

Ez a tézis alátámasztja az Európai Diverfarming projekt által javasolt gazdálkodási gyakorlatot, amelyet az Európai Bizottság finanszírozott a H2020 felhívással, és amelynek célja az európai mezőgazdaság paradigmaváltása a növénytermesztés és a fenntartható gazdálkodási eljárások révén.

A Diverfarming az Európai Bizottság által finanszírozott Horizont 2020 projekt, amely az „Élelmiszerbiztonság, Fenntartható Mezőgazdaság és Erdőgazdálkodás, Tengeri, Tengerparti és Szárazföldi Kutatás és Biogazdaság” nevű pályázati felhívásra készült. Együttműködő partnerei a Cartagenai és a Córdobai Egyetem (Spanyolország), Tuscia (Olaszország), Exeter és Portsmouth (Egyesült Királyság), Wageningen (Hollandia), Trier (Németország), Pécs (Magyarország) egyetemei, és az ETH Zürich (Svájc). A résztvevő kutatóközpontok: Consiglio per la ricerca in agricoltura e l'analisi dell'economia agraria (Olaszország), Consejo Superior de Investigaciones Científicas (Spanyolország), Natural Resources Institute LUKE (Finnország), az ASAJA agrárszervezet, Casalasco és Barilla (Olaszország), Arento, Disfrimur Logística and Industrías David (Spanyolország), Ekoboerderij de Lingehof (Hollandia), Weingut Dr. Frey (Németország), Nedel-Market KFT és Gere Pincészet (Magyarország), valamint a Paavolan Kotijuustola és a Polven Juustola (Finnország).